Tibi karriersztorija egészen kivételesnek mondható a Mind-Diák történetében. Egy volt diák, akiről talán nem túlzás azt állítani, hogy kihozta magából a maximumot a diákévei alatt. A Vodafone-nál a karrierlétra számos lépcsőfokát megjárta. Szorgalmának és kitartó munkájának köszönhetően megállás nélkül lépett feljebb: diákként szórólapozással kezdte, ma pedig már elismert üzletvezetőként dolgozik a vállalatnál.

De az ehhez vezető út során több munkakörben is kipróbálta magát a Mind-Diákon keresztül. Csak hogy néhányat említsünk: dolgozott nyomdában, volt árufeltöltő a Pennyben, sőt, egy alkalmi diákmunka során még a kertészkedést is kipróbálta, és mindegyikben remekül helytállt. Tibi nagyszerű példa arra, hogy elegendő tapasztalat vagy profilba illő végzettség nélkül is lehet kimagasló sikereket elérni, ha elhivatottan és nyitottan vágsz bele a karrieredbe.

Milyen szakon tanultál és emellett milyen diákmunkákat vállaltál egyetemistaként?

Erdélyben nőttem fel, ott is érettségiztem, és utána költöztem Magyarországra. Itt kezdtem el egy egészségügyi OKJ-s képzést, majd egy kereskedelmi és vendéglátó technikumot. Ez idő alatt végig dolgoztam a Mind-Diákon keresztül: voltam például árufeltöltő a Penny-ben, dolgoztam vámraktárban, sőt még egy öreg bácsinál is vállaltam kertészeti munkát.

Emlékszem, hogy az első munkanapomon a Mammutban található Vodafone megbízásából szórólapot kellett osztanom az akkori Moszkva téren. Az egész elég idegen volt számomra, de úgy voltam vele, hogy végül is miért ne, ilyet még nem csináltam, akkor ezt is kipróbálom. Kiálltam a Moszkva tér kellős közepére teljesen egyedül, Vodafone-os ruhában, sapkában, tele szórólappal, és elkezdtem osztogatni. Közben a járókelők kérdeztek tőlem a percdíjakról, csomagokról, és mivel korábban utána olvastam, tudtam válaszolni. Felfigyelt rám a Vodafone üzletvezetője, és megkérdezte, hogy mi lenne, ha maradnék az üzletben állandó diáknak.

Később 2009-ben új Vodafone Márkaképviselet nyílt az Allee Plázában. Ott dolgoztam az első naptól fogva és ott is lettem állandó dolgozó. Onnantól kezdve a karrierlétrán felfelé haladva, az összes márkabolti retail pozícióban kipróbáltam magam: szórólapozással kezdtem, aztán voltam értékesítő, SOHO, mentor, helyettes, végül az üzletvezetőket tanítottam be, azóta pedig már két üzletet is vezettem és elismernek a szakmában. 2015-ben megüresedett egy üzletvezetői pozíció a Mammutban, amit megpályáztam, így kerültem vissza a mostani helyemre. A diák éveimet beleszámítva tehát 15-16 éve dolgozom a Vodafone-nál.

Bíztatom a diákjaimat, hogy tanuljanak, mert az a legfontosabb, de mellette merjenek tapasztalni és új dolgokat kipróbálni.

Mikor és miért kezdtél el a Mind-Diák Szövetkezetnél dolgozni?

Ha jól pörgetem vissza az idő kerekét, akkor 2003-ban kezdtem el dolgozni a Mind-Diáknál. Emlékszem, kint voltak a munkák a faliújságon, és ott nézegettem az aktuális lehetőségeket. Még diák voltam, pénzre volt szükségem és persze szakmai tapasztalatra. Suli mellett, attól függően, hogy mennyire terhelt le, dolgoztam a Penny-ben, ez volt a fixebb munkám. Volt, hogy sokat kellett mennünk, volt, hogy kevesebbet, és ilyenkor tudtam közben más munkát is elvállalni.

Mi a legkedvesebb emléked a diákmunkás éveidről?

Nekem a kertészkedős munka egy teljesen abszurd élmény volt, szokatlan a diákmunkák között. Egy diáktársammal bevállaltuk, ketten mentünk mert két diákot keresett az az idős házaspár, akinél volt a munka. Az a diáktársam a mai napig a barátom, és ha felemlegetjük a Gulyás urat (így hívjuk az idős bácsit), mindig jót nevetünk az emléken – ahogy metszettük a fát, de igazából nem is értettünk az egészhez, Gulyás úr mondott mindent, hogy mit hogyan csináljunk.

Nagyon sok munkakörben kipróbálhattam magam: dolgoztam nyomdában, a Telekomnál, archiválónál, a Siemens-nél és még sorolhatnám. A tapasztalat mellett rengeteg mást is köszönhetek a diákmunkás éveimnek, köztük például számos kapcsolatot, barátságot. A Pennyben például sokáig dolgoztam, onnan nagyon jó barátaim vannak, akikkel a mai napig összejárunk a gyerekekkel együtt. Emlékszem, a Huszti úti Pennyben például Magdival és Ica nénivel nagyon jó kis triót alkottunk. Úgy működtünk, mint egy család: egymásnak csináltuk a szendvicseket, közben pedig rengeteget dolgoztunk. De ezt ellensúlyozta az, hogy nagyon jó hangulat volt, dobáltuk a csokit egymásnak a polcokról, hülyéskedtünk.

Mit tanácsolnál a fiataloknak?

Nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztem, ezáltal pedig sokkal szélesebb látókörű és magabiztosabb lettem. Én alig várom, hogy a fiam is most már abban a korban legyen, hogy bemutassam nektek. Nekem nagyon nagy hasznomra volt, sok értékes kapcsolatot szereztem, és több munkakörbe is beleláthattam, ami végül segített rátalálni a jelenlegi szakmámra is. Beleszerettem és a mai napig az egyik elhivatottja vagyok az üzletvezetői szakmának. Úgyhogy én ezért is támogatom annyira a diákjaimat, és bíztatom őket, hogy tanuljanak, mert az a legfontosabb, de mellette merjenek tapasztalni és új dolgokat kipróbálni.